Harctéri jelentés az olimpia árnyékában

2012. augusztus 8.

Az ókori olimpiák korában a játékok idejére minden háborúskodást felfüggesztettek a hellén népcsoportok, hogy a nagy közös összejövetelre tudjanak figyelni. A mostani világunkban sajnos nincs így, csak esetleg a médiából kevesebb hírt kapunk háborús és válság övezetekből, mert mindenkit jobban érdekelnek a sporteredmények. A világgazdasági háború sem fejeződött be időközben, csak talán kicsit kevesebb markáns esemény történik az északi félteke nyáridejének közepén az uborkaszezonban. Ennek ellenére érdemes vizsgálni a döntéseket és nem döntéseket, hogy milyen irányba halad a folyamat.

Június végének a piacokat egyelőre megnyugtató eseménye volt a görögországi választások eredménye. Az eurót és az Uniót támogató, a megszorításokat (egyelőre csak szavakban és szerződésekben)  felvállaló pártcsoport nyerte a választást, így az azonnali kenyértörés kockázata elhárult. A görög probléma azonban nem oldódott meg, az elemzők az év végére várják, hogy Görögország nem fog tudni bent maradni az eurózónában és kiesése egyelőre beláthatatlan hatással lesz Spanyolország és Olaszország helyzetére is.

A másik érdekes történés sorozat az elmúlt hetekben a fontos jegybankok (Fed és EKB) vezetőinek döntés elnapolásai és a nyilatkozataik által mozgatott piacok. Igazából csapdában vannak a monetáris eszközökkel manipuláló döntéshozók, mert valószínűleg belátták, hogy nincs már jó döntésük. A fejlett világ visszafizethetetlen mértékű adósságot halmozott fel, aminek a finanszírozását, csak dinamikus növekedéssel lehetne megoldani. Ugyanakkor a 2008. óta mindenki által érzékelt helyzet visszafogottá tette a családokat és a vállalkozásokat a fogyasztásban és a beruházásokban. A csökkenő fogyasztás mellett nem lehet gazdaságilag növekedni, esetleg csak stagnálni vagy csökkenni, ezáltal megnő a defláció veszélye, ami a legnagyobb mumusa a gazdaságpolitika alakítóinak. A növekedés ösztönzésére már több, korábban hatékonynak bizonyult eszközt kipróbáltak. Nulláig csökkent a jegybanki alapkamat, a német állampapírokra például negatív kamatot (levonást) fizetnek már. Az amerikai Fed két nagyszabású pénzmennyiséget növelő programon (mennyiségi lazítás: QE1 és QE2), illetve államkötvény csereprogramon van túl látható eredmények nélkül. Az elmúlt évek alapanyag, energia és nemesfém áremelkedéseit elsősorban ezek az egyébként eredménytelen monetáris intézkedések alapozták meg. Ez év eleje óta a Fed felhagyott a monetáris lazító eszközök használatával és ennek hatásaként az arany árfolyama azóta oldalaz és korrigál. Egyidejűleg  romlik az USA-ban munkanélküliségi és a növekedési mutató, ami beavatkozást sürgetne a jegybank részéről. De több okból is halogatják a beavatkozást. Egyrészt novemberben elnökválasztás lesz és nem akarják befolyásolni az eredményt a beavatkozással. Másrészt úgy gondolom, hogy nincs jó ötletük, hogy mit tegyenek. Nem tesznek egyelőre semmit, kivárnak és csak nyilatkozatokat tesznek ami időnként tőzsdei eufóriát, máskor méretes csalódást okoz a piacokon.

Hogy mit kellene tenni, sajnos én sem tudom, de úgy gondolom a megoldás iránya a mennyiségi gazdasági növekedés nélkül megteremthető stabilitás és jólét gazdasági és társadalmi alapjainak lerakása lenne.

Az arany árfolyam alakulását nehéz most megjósolni. Vannak akik a jelenlegi helyzetet stagflációnak hívják. Egyszerre van defláció és infláció is. A gazdasági intenzitás csökkenése deflációt okoz, amire kevesebb igény van, annak az ára esik (lásd pl. ingatlanok), ugyanakkor a napi életszükségletek kielégítése egyre drágább lesz (infláció). Amíg ez a bizonytalan és kényelmetlen egyensúlyi  helyzet fennmarad, addig az arany árának oldalazása folytatódni fog. Amikor a rendszer elbillen valamerre, akkor intenzív mozgás lesz az arany árában is. Valószínűleg először lefelé, majd pedig felfelé egy újabb stabilitási szintre.

A harctéri jelentésem végén engedjék meg, hogy Müller Péter spirituális mester író 2007-ben (!!) kiadott ÖrömKönyv című művéből idézzek egy részletet, ami nagyon a mostani helyzetről szól:

A világ vége azért késik, mert egyelőre túl drága.
Nem éri meg.
Nincs rá pénz.
Pedig annyi pénz lenne, amennyit csak akarunk. Valaha a pénz aranyból-ezüstből volt, később papírból, de aranyfedezet volt mögötte, aztán már arany sem, csak munka és a dollár, végül manapság már semmi. Ma virtuális pénz van. Komputerpénz, nemlétező-pénz, banki, tőzsdei nullák. Kollektív hiedelmek és csalások kérdése, mennyi az emberiség összpénze – mégse elég.
A szegénynek azért nem elég mert éhenhal.
A gazdagnak azért, mert még többet akar.
Lao-ce a tébolyt így definiálja: „Őrült az, akinek az elég nem elég.”
A latin medicina szó azt jelenti, „középen lenni”. Megtalálni a közepet, az optimális egyensúlyt: „Ennyi elég”.
Egészséges ember az, aki tudja: ennyi elég.
Találkoztál már olyan emberrel, aki azt mondja elég pénze van? Sőt, sok is, és vegyenek el belőle, mert neki nem kell ennyi?!
Vagyis őrültek vagyunk.
És ezen nem tudunk változtatni.
Tudod, miért?
Mert nincs az a pénz, amiért meggyógyulnánk!
Halálosan beleszerettünk a pénzbe.