Pénzügyi elnyomás az adósságok megoldására
2012. április 11.
A fejlett nyugati gazdaságok (USA, Nyugat-Európa, Japán, Ausztrália) 2012. elején már olyan mértékű eladósodottsággal néznek szembe, amely az elmúlt évtizedekben megszokott gazdasági módszerekkel már nem kezelhető. Hogy a rendszer még nem omlik a kormányok és jegybankok nyakába, az annak köszönhető, hogy ezeket a stabil és fejlett nyugati vagy nyugati jellegű államokat tartják még mindig a legjobb adósoknak a világban, ezért a konzervatív befektetők (és Kína) stabilan hitelezik az adósságokat.
A gazdasági szakemberek azt az ökölszabályt mondják, hogy egy nemzet adósságállománya akkor tartható kézben, ha nem haladja meg a GDP 3x60%-os mértékét. 60% államadósság, 60% adósság a vállalkozásoknál, 60% adósság a lakosságnál. A fejlett nyugati demokráciákban (ahol a gazdasági folyamatokat irányító kormányzatokat a lakosság választja) az adósságok mértéke ennek a többszöröse, ezért az adósságkezelés radikálisabb megoldásaira van szükség. A következő táblázat az adósságok 2012. április 10-i mértékét mutatja:
| Állam | Államadósság a GDP %-os arányában | Összes külső adósság a GDP %-os arányában |
|---|---|---|
| Egyesült Államok | 70 % | 102 % |
| Németország | 94 % | 202 % |
| Nagy-Britannia | 86 % | 484 % |
| Franciaország | 85 % | 268 % |
| Olaszország | 118 % | 159 % |
| Ausztrália | 38 % | 105 % |
| Japán | 197 % | 55 % |
| Kína | 14,1 % | 10,5 % |
| Magyarország | 82 % | 110 % |
A US Debt Clock.org honlapon valós időben követhetjük a vezető gazdaságok adósságainak alakulását.
Ahhoz, hogy egy állam radikálisan le tudja építeni az adósságait, a következő módszereket tudja alkalmazni:
-
Tartós és intenzív gazdasági növekedés. Ez (lenne) az ideális megoldás! Mindenki boldog rövidtávon, alacsony a munkanélküliség, növekszik a forgalom és a fogyasztás, a vállalkozói profitok emelkednek, a növekedő állami bevételekből finanszírozható az adósságállomány. A gazdaságilag sikeres kormányokat az elégedett polgárok újraválasztják 4-5 évente. A második világháborút követő fejlődő ívű fél évszázad sajnos azonban a nyugati világban elérte a növekedési határait (erről a Gazdasági Világháborúról szóló cikkben bővebben írtunk), így a további intenzív és tartós gazdasági növekedés megvalósítása várhatóan csak a politikai ígéretek szintjén tud maradni.
-
Államcsőd. Amikor az adós állam azt mondja, hogy nem tudok fizetni, segítséget kérek és egyezzünk meg arról, hogy az adósok mennyit veszítettek azon, hogy nekem kölcsönöztek. Aktuálisan ez a görög mintapélda. Népszerűtlen, fájdalmas és csak a végső esetben alkalmazott megoldás a csőd bejelentése az államok szintjén. Az uralkodó kormányzat számára a biztos bukást jelenti.
-
Egyszeri hirtelen (hiper) infláció, az állam valutájának radikális leértékelése. A történelemben több példa volt erre a megoldásra is (például Magyarországon a II. Világháború után a pengő hiperinflációja). A hiperinfláció igazából a belső adósság elértéktelenítését teszi lehetővé, hiszen a saját valutában jegyzett hitelek értéke szűnik meg általa, a külső, más pénznemben jegyzett adósságok továbbra is megmaradnak. A legnagyobb vesztes ebben a megoldásban a lakosság, aki egy valódi demokráciában keményen büntetni fogja a kormányzatot, aki túlzott inflációval próbál manipulálni.
-
Tartós és szigorú állami megszorítások és költségcsökkentés. Működőképes megoldás, de fájdalmas. Ha túlzásba viszik, akkor hosszútávon több kárt okozhat, mint hasznot. Tipikusan a megszorítások növelik a munkanélküliséget (sok közalkalmazottat elküldenek), csökkentőleg hat a GDP-re (csökkennek az állami beruházásokból származó megrendelések), rombolhatja a hosszútávon fontos állami nagy rendszereket (pl.egészségügy, oktatás) vagy elégedetlenséget okoz az egyre nagyobb létszámú állami nyugdíjasok táborában. A megszorítási intézkedések sokszor a politikai vezetők számára nem vagy nehezen vállalható lépések.
- Negatív reálkamatok fenntartása hosszútávon. A pénzügyi elnyomás (financial repression) eszköztárával közvetlenül nem szembetűnő módon lehet szépen fokozatosan leértékelni az adósságok értékét. A módszer alkalmazásához a társadalmi támogatást is meg lehet kapni, mert negatívan a megtakarításokkal rendelkezőket és hitelt adókat érinti, akik általában vagy vagyonosak, vagy külföldiek. A negatív reálkamat a gazdaságban az a helyzet, amikor a hosszabb távú (10 éves vagy hosszabb futamidejű) állampapírokra stabilan alacsonyabb hozamokat fizet az állam, mint az aktuális infláció. Ha az éves infláció mértéke 4,5% a 10 éves állampapír pedig 2,5%/év hozamot ad, akkor a -2% a reálhozam, azaz évente az adósság mértéke 2% körüli értékkel csökken. A negatív reálhozam fenntartása igazából egy burkolt vagyonadó azok számára, akik a megtakarításaikat közvetlenül vagy közvetve állampapírokba fektetik.
A pénzügyi elnyomás alkalmazásának kérdése az, hogy piaci körülmények között hogyan lehet rávenni a megtakarítókat arra, hogy negatív hozammal (előre látható veszteséggel!) is állampapírokat vásároljanak? A teljes eszköztárat azok az államok tudják kihasználni (USA, Euro-övezet stabil államai), akiknek a hitelminősítése megkérdőjelezhetetlen, ezért a tőlük állampapírt vásároló befektető nem elsősorban a hozam miatt, hanem a biztonság miatt vásárol és 1-2% veszteséget a biztonság érdekében el is visel. Természetesen vannak további módszerek is a negatív reálhozam stabil fenntartására és az adósság finanszírozására:
- Alacsonyan kell tartani az iránymutató jegybanki alapkamatot, ami miatt az állampapír kamatok is alacsonyan maradnak.
- Ha kell, akkor törvényileg is szabályozzák a maximális hitelkamat szintjét.
- Magasan kell tartani a gazdaságban a pénz mennyiségét pl. mennyiségi lazítás (pénznyomtatás) útján, úgy hogy megfelelő szintű maradjon az infláció. A deflációt mindenképpen el kell kerülni.
- Állami befolyást kell szerezni a kereskedelmi banki szektor felett mentőcsomagokkal, feltőkésítéssel és kötelező állampapír vásárlások előírásával tartalékképzési célból.
- Hosszú lejáratú (10-20-50 éves) állampapírokkal kell lefedezni az adósságot évtizedekre előre.
- A nyugdíjalapokat államosítani kell és a vagyonukat vagy államadósság csökkentésre, vagy kötelező állampapír vásárlásra fordítani.
Láthatóan a világ gazdasági folyamatait egyelőre még erősen meghatározó amerikai kormányzat és jegybank a pénzügyi elnyomás stratégiáját alkalmazza nagyban, ezért a hosszabb távon gondolkozó befektetőknek ezt figyelembe véve érdemes döntéseket hozniuk. Három lehetőség között választhatnak, vagy oszthatják meg befektetéseiket arányosan:
- Lehet biztonságos, de negatív reálhozamú állampapírokban (USD, EUR), bankbetétekben tartani a megtakarításokat.
- Lehet a nagyobb hozam érdekében a kockázatos részvénypiacokat választani befektetésre. Itt számolni kell azzal, hogy ha a hónapok óta tartó emelkedő amerikai bika részvénypiac véget ér és a „maci kiugrik az ablakon”, akkor akár 20-40%-os veszteség is előfordulhat napok alatt.
- És lehet függetlenné válni és kilépni a kockázatos tőzsdei és a manipulált állampapír piacok keretei közül. Erre a javasolt módszer a fizikai nemesfém vagy a termelő ingatlan (pl. termőföld) vásárlása. Igaz, hogy az arany árfolyama már 11 éve emelkedő, bika piacot mutat, de ameddig a vezető gazdaságokban a negatív reálkamatok fennmaradnak, addig az arany árfolyam folyamatos emelkedése a rövidtávú ingadozásokkal együtt is biztosnak vehető.
