Pénzügyi elnyomás az adósságok megoldására

2012. április 11.Minden eddig megjelent hírünk

A fejlett nyugati gazdaságok (USA, Nyugat-Európa, Japán, Ausztrália) 2012. elején már olyan mértékű eladósodottsággal néznek szembe, amely az elmúlt évtizedekben megszokott gazdasági módszerekkel már nem kezelhető. Hogy a rendszer még nem omlik a kormányok és jegybankok nyakába, az annak köszönhető, hogy ezeket a stabil és fejlett nyugati vagy nyugati jellegű államokat tartják még mindig a legjobb adósoknak a világban, ezért a konzervatív befektetők (és Kína) stabilan hitelezik az adósságokat.

Arany dollárA gazdasági szakemberek azt az ökölszabályt mondják, hogy egy nemzet adósságállománya akkor tartható kézben, ha nem haladja meg a GDP 3x60%-os mértékét. 60% államadósság, 60% adósság a vállalkozásoknál, 60% adósság a lakosságnál. A fejlett nyugati demokráciákban (ahol a gazdasági folyamatokat irányító kormányzatokat a lakosság választja) az adósságok mértéke ennek a többszöröse, ezért az adósságkezelés radikálisabb megoldásaira van szükség. A következő táblázat az adósságok 2012. április 10-i mértékét mutatja:

Állam Államadósság a GDP %-os arányában Összes külső adósság a GDP %-os arányában
Egyesült Államok 70 % 102 %
Németország 94 % 202 %
Nagy-Britannia 86 % 484 %
Franciaország 85 % 268 %
Olaszország 118 % 159 %
Ausztrália 38 % 105 %
Japán 197 % 55 %
Kína 14,1 % 10,5 %
Magyarország 82 % 110 %

A US Debt Clock.org honlapon valós időben követhetjük a vezető gazdaságok adósságainak alakulását.

Ahhoz, hogy egy állam radikálisan le tudja építeni az adósságait, a következő módszereket tudja alkalmazni:

  1. Tartós és intenzív gazdasági növekedés. Ez (lenne) az ideális megoldás! Mindenki boldog rövidtávon, alacsony a munkanélküliség, növekszik a forgalom és a fogyasztás, a vállalkozói profitok emelkednek, a növekedő állami bevételekből finanszírozható az adósságállomány. A gazdaságilag sikeres kormányokat az elégedett polgárok újraválasztják 4-5 évente. A második világháborút követő fejlődő ívű fél évszázad sajnos azonban a nyugati világban elérte a növekedési határait (erről a Gazdasági Világháborúról szóló cikkben bővebben írtunk), így a további intenzív és tartós gazdasági növekedés megvalósítása várhatóan csak a politikai ígéretek szintjén tud maradni.
     
  2. Államcsőd. Amikor az adós állam azt mondja, hogy nem tudok fizetni, segítséget kérek és egyezzünk meg arról, hogy az adósok mennyit veszítettek azon, hogy nekem kölcsönöztek. Aktuálisan ez a görög mintapélda. Népszerűtlen, fájdalmas és csak a végső esetben alkalmazott megoldás a csőd bejelentése az államok szintjén. Az uralkodó kormányzat számára a biztos bukást jelenti.
     
  3. Egyszeri hirtelen (hiper) infláció, az állam valutájának radikális leértékelése. A történelemben több példa volt erre a megoldásra is (például Magyarországon a II. Világháború után a pengő hiperinflációja). A hiperinfláció igazából a belső adósság elértéktelenítését teszi lehetővé, hiszen a saját valutában jegyzett hitelek értéke szűnik meg általa, a külső, más pénznemben jegyzett adósságok továbbra is megmaradnak. A legnagyobb vesztes ebben a megoldásban a lakosság, aki egy valódi demokráciában keményen büntetni fogja a kormányzatot, aki túlzott inflációval próbál manipulálni.
     
  4. Tartós és szigorú állami megszorítások és költségcsökkentés. Működőképes megoldás, de fájdalmas. Ha túlzásba viszik, akkor hosszútávon több kárt okozhat, mint hasznot. Tipikusan a megszorítások növelik a munkanélküliséget (sok közalkalmazottat elküldenek), csökkentőleg hat a GDP-re (csökkennek az állami beruházásokból származó megrendelések), rombolhatja a hosszútávon fontos állami nagy rendszereket (pl.egészségügy, oktatás) vagy elégedetlenséget okoz az egyre nagyobb létszámú állami nyugdíjasok táborában. A megszorítási intézkedések sokszor a politikai vezetők számára nem vagy nehezen vállalható lépések.
     
  5. Negatív reálkamatok fenntartása hosszútávon. A pénzügyi elnyomás (financial repression) eszköztárával közvetlenül nem szembetűnő módon lehet szépen fokozatosan leértékelni az adósságok értékét. A módszer alkalmazásához a társadalmi támogatást is meg lehet kapni, mert negatívan a megtakarításokkal rendelkezőket és hitelt adókat érinti, akik általában vagy vagyonosak, vagy külföldiek. A negatív reálkamat a gazdaságban az a helyzet, amikor a hosszabb távú (10 éves vagy hosszabb futamidejű) állampapírokra stabilan alacsonyabb hozamokat fizet az állam, mint az aktuális infláció. Ha az éves infláció mértéke 4,5% a 10 éves állampapír pedig 2,5%/év hozamot ad, akkor a -2% a reálhozam, azaz évente az adósság mértéke 2% körüli értékkel csökken. A negatív reálhozam fenntartása igazából egy burkolt vagyonadó azok számára, akik a megtakarításaikat közvetlenül vagy közvetve állampapírokba fektetik.

A pénzügyi elnyomás alkalmazásának kérdése az, hogy piaci körülmények között hogyan lehet rávenni a megtakarítókat arra, hogy negatív hozammal (előre látható veszteséggel!) is állampapírokat vásároljanak? A teljes eszköztárat azok az államok tudják kihasználni (USA, Euro-övezet stabil államai), akiknek a hitelminősítése megkérdőjelezhetetlen, ezért a tőlük állampapírt vásároló befektető nem elsősorban a hozam miatt, hanem a biztonság miatt vásárol és 1-2% veszteséget a biztonság érdekében el is visel. Természetesen vannak további módszerek is a negatív reálhozam stabil fenntartására és az adósság finanszírozására:

  • Alacsonyan kell tartani az iránymutató jegybanki alapkamatot, ami miatt az állampapír kamatok is alacsonyan maradnak.
  • Ha kell, akkor törvényileg is szabályozzák a maximális hitelkamat szintjét.
  • Magasan kell tartani a gazdaságban a pénz mennyiségét pl. mennyiségi lazítás (pénznyomtatás) útján, úgy hogy megfelelő szintű maradjon az infláció. A deflációt mindenképpen el kell kerülni.
  • Állami befolyást kell szerezni a kereskedelmi banki szektor felett mentőcsomagokkal, feltőkésítéssel és kötelező állampapír vásárlások előírásával tartalékképzési célból.
  • Hosszú lejáratú (10-20-50 éves) állampapírokkal kell lefedezni az adósságot évtizedekre előre.
  • A nyugdíjalapokat államosítani kell és a vagyonukat vagy államadósság csökkentésre, vagy kötelező állampapír vásárlásra fordítani.

Láthatóan a világ gazdasági folyamatait egyelőre még erősen meghatározó amerikai kormányzat és jegybank a pénzügyi elnyomás stratégiáját alkalmazza nagyban, ezért a hosszabb távon gondolkozó befektetőknek ezt figyelembe véve érdemes döntéseket hozniuk. Három lehetőség között választhatnak, vagy oszthatják meg befektetéseiket arányosan:

  1. Lehet biztonságos, de negatív reálhozamú állampapírokban (USD, EUR), bankbetétekben tartani a megtakarításokat.
  2. Lehet a nagyobb hozam érdekében a kockázatos részvénypiacokat választani befektetésre. Itt számolni kell azzal, hogy ha a hónapok óta tartó emelkedő amerikai bika részvénypiac véget ér és a „maci kiugrik az ablakon”, akkor akár 20-40%-os veszteség is előfordulhat napok alatt.
  3. És lehet függetlenné válni és kilépni a kockázatos tőzsdei és a manipulált állampapír piacok keretei közül. Erre a javasolt módszer a fizikai nemesfém vagy a termelő ingatlan (pl. termőföld) vásárlása. Igaz, hogy az arany árfolyama már 11 éve emelkedő, bika piacot mutat, de ameddig a vezető gazdaságokban a negatív reálkamatok fennmaradnak, addig az arany árfolyam folyamatos emelkedése a rövidtávú ingadozásokkal együtt is biztosnak vehető.

Lipi Gábor, arany befektetési tanácsadó