Mi van az arannyal?

2013. június 25.

Az utóbbi hetekben sokan kérdezték tőlem, hogy mi van most az arannyal? Egy szubjektív elemzésben igyekszem összefoglalni válaszomat, amit néhány objektív információval is alátámasztok. A válasz persze nemcsak az aranyról szól – A „Mi van az arannyal?” kérdés tartalmazza a „Mi van a világgal?” kérdést is.

Immár másfél éve tart a lejtmenet az 1800-as dollár/uncia áraktól a jelenlegi 1300-as szintek közelébe. Az elemzők az évtizedes emelkedő (bika) trend megfordulásáról is írnak, hogy elérkezett egy újabb medve korszak az arany életében. Én úgy látom, hogy kiábrándulás történt az aranyból. A hangulati inga 2011 végén és 2012 elején a túlságosan pozitív eufória felé lendült, ahonnét törvényszerű volt a visszafordulás. Jelenleg a másik végletnél vagyunk, vagy még az felé tartunk. Az elmúlt 18 hónap fokozatos lecsorgása és alkalmi reménykedései mellett az aranyba befektető megtakarítók nehéz időszakot élnek meg. Az utóbbi időben többször tapasztaltam azt is, hogy még az arany számára kedvező hírekre is negatívan reagált az árfolyam. Azt gondolom, hogy az igazi ok abban keresendő, hogy a világgazdasági árképzési folyamatokat már nem elsősorban a tények és alapvető gazdasági racionalitások alakítják, hanem az arról való vélekedés, hogy a meghatározó többség hogyan vélekedik a helyzetről vagy akárcsak egy-egy piaci információról. Ez hatalmas mértékben felerősíti a hangulati alapú döntések és kereskedés jelentőségét és a kaotikus események valószínűségét. Nem a tények számítanak elsősorban, hanem a vélekedések a helyzetről. Önbeteljesítő jóslatok és vélekedések világát éljük, ugyanakkor abban a téves hitben, hogy a végtelen növekedés feltételei még mindig adottak véges és korlátos bolygónkon (lásd márciusi cikkünket a korlátosság és korlátlanságról). 

A befektetési arany elmúlt néhány éves sztorija szépen igazolja ezt. Az arany árfolyama az aranyról és a világ alakulásáról elfogadott fővonalbeli (mainstream) vélekedés mentén alakult. A negatív világgazdasági vélekedések időszakában felment a menekülő eszközként használt arany ázsiója. Ha vélekedés a folyamatok pozitív alakulásáról szól, vagy a közvélekedést ebbe az irányba sikerül mozdítani, akkor az arany ára csökken és az aranyat short-oló spekulánsok nyernek az árfolyammozgásokon. Jelenleg egy ilyen szakaszt élünk meg, a kritikus tömeg elhiszi vagy elhitették vele, hogy a jó irányban haladnak a dolgok és a világ gazdasági folyamatai túlvannak a 2008-ban indult megrázkódtatásokon. Emiatt a hit és vélekedés miatt aztán jobban is mennek a dolgok, mert bátrabb a fogyasztás és a beruházási kedv és ettől növekszik pénz és a gazdaság mozgási sebessége. Azt fontos tudni, hogy ennek a megindulásnak a hajtóerőt a fejlett nyugati világ jegybanki monetáris politikája adja. Éves szinten közel 2000 milliárd dollárnyi új pénzt teremtenek a jegybankok (USA, Nagy-Britannia, Japán, Kína, EU) és ez az „olcsó” pénz az üzemanyaga az érzékelhető dinamikának. A jegybankok egyelőre sikeresen egyensúlyoznak a penge élén, hogy az irdatlan pénzgyártás nem okoz kezelhetetlen inflációt. Ennek a valószínű oka, hogy a valós igény és lehetőség már nincs meg a növekedésre, csak az extra olcsó pénz miatt növekszik valamennyit a forgalom – a folyamatos új pénz hiányában az ördögtől való defláció és depresszió köszöntene be. Érdekes, hogy ebben a lazító és pénzgyártó időszakban a korlátozottan elérhető arany árfolyama mégis komoly veszteséget szenvedett el. Utólag ez a „Nem félünk az inflációtól!” vélekedéssel magyarázható.

Intő jel a piacoknak és mindenkinek, hogy a múlt héten az amerikai Fed elnöke az esetleges jegybanki laza monetáris politika (havonta új 85 milliárd dollárért kötvények visszavásárlása) csökkentésének lehetőségeit említette. Ennek hatására a részvénypiacok a csúcsokról lefelé fordultak és velük együtt az arany is újabb lépcsőfokot ugrott a pince felé. A legfontosabb hírek azt gondolom, hogy most Kínából érkeznek. Ahogy 2008-ban az USA-ból indult el a hitellavina, most félő, hogy Kína lehet egy gazdasági megrázkódtatás epicentruma. A viszonylag konszolidált Európában szerintem elképzelni sem tudjuk, hogy a milliárdos ország vadkeleti korrupt-kapital-kommun-ista viszonyai között, 8-10%-os éves növekedések mellett milyen hitelezési és pénzkezelési gyakorlat alakulhatott ki és milyen kezelhetetlen kockázatok épültek be a gazdasági rendszerekbe. Meg fogjuk látni és valószínűleg érzékelni is fogjuk…

A befektetési arany piacát vizsgálva először kettéválasztom a spekulatív aranykereskedők és a fizikai aranyba befektetők körét. A spekulánsok nagyon rövid távokon, a fizikai terméktől teljesen elszakadva a napi információkat és hangulatot elemezve és befolyásolva hoznak döntéseket. Az elmúlt másfél évben alapvetően az eladásra (short ügyletek) tették a hangsúlyt és realizáltak sok hasznot. Jól érzékelték az eufórikus túlárazottságot 2011 végén, valószínűleg jól segítették a negatív aranyhangulat kialakulását és annak a lehetőségét, hogy az árfolyam csökkenésére fogadva lehet nyerni. A spekulánsok azért fontosak arany piaca szempontjából, mert az ő részvételükkel magas a likviditás és élő a piac. Biztosak lehetünk abban is, hogyha a hangulat újra pozitívvá válik az arany irányában, akkor a spekulánsok arra a vonatra is fel fognak szállni és az inga visszalendítésébe is besegítenek.

A fizikai aranyat közép és hosszú távra vásárló befektetők köre átrendeződött az elmúlt egy évben. A tendencia és a forgalmazóktól kapott adatok azt mutatják, hogy a nagyobb befektetők (100 kg-tól felfelé vásárlók) fokozatosan csökkentették készleteiket, míg a kicsi tételben (10-1000 grammos ügyletek) érméket és aranyrudakat vásárlók kimagasló számban jelentek meg a kereskedőknél. A két befektetői kört az is megkülönbözteti, hogy a nagybefektetők (pl. Soros György kockázati alapjai) elsősorban arany hátterű értékpapírokban, ETF-ben (Exchange Traded fund) birtokoltak aranyat, míg a kisbefektetők szinte kizárólag zsebbe és széfbe tehető arany érmét és aranyrudakat vásárolnak. A nagyok tipikusan érzékenyebbek az árfolyam mozgásokra és gyorsan lépnek az eladással, ha szükséges – sőt a méreteik miatt egy elbizonytalanodó piacon akár befolyásolni (manipulálni) is tudják az árfolyam alakulását. Jelentek meg írások különös ügyletekről, amelyekben egyszerre több 10 tonna mennyiségű aranyat toltak be a piacra eladásra, ami percek alatt 40-50 dolláros árfolyamesést okozott unciánként. Ezt követően a kialakult alacsonyabb áron pedig szépen lassan vissza lehet vásárolni a kívánt készletet. A kicsi vásárlók a legkevésbé mobilisak. Egyrészt ők eleve évekre terveznek, hogy legyen egy biztonságos arany alapjuk, amire számíthatnak, másrészt számukra a legdrágább az arany ügylet a fizikai termékek vételi és eladási ár különbsége miatt. Ugyanakkor a piacnak közép és hosszútávon jó, ha inkább sok kicsi befektetőnél van az aranykészlet, mert várhatóan kiegyensúlyozottabb és kevesebb manipulációnak kitett így a piac.

De mi várható a közeljövőben?

Mindig nehéz jósolni. Én két lehetséges forgatókönyvet látok. Az első (amit 60-65% esélyűnek becsülök 1-3 éven belül) egy újabb válsághullám, ami a 2008-as folyamatokhoz hasonlóan végigsöpör a hitel és értékpapír piacokon, majd a reálgazdasági folyamatokat is erősen megrázza. Valószínűsíthető okai között a kínai hitelválság és az amerikai jegybanki lazítás csökkenése miatt kialakuló részvénypiaci eladási hullám lesz említhető. A beavatkozás is várhatóan a már megszokott monetáris megoldás lesz, újabb pénzmennyiség bővítéssel igyekeznek a jegybankok újabb lökést adni a piacoknak és a gazdaságnak. Ebben a forgatókönyvben a megrázkódtatás kezdeti szakaszában (2008-hoz hasonlóan) az arany árfolyam további csökkenésére lehet számítani, majd az újabb pénznyomtatási programok indulásakor radikális árfolyam emelkedésre.

A másik forgatókönyv, hogy ebben az évtizedben sikeres lesz a jegybanki egyensúlyozás a penge élén. Sikerül mindig pontosan azokat a pénzügyi stimulusokat adni a gazdaságnak és a piacoknak, hogy a világgazdaság egy elviselhető növekedési pályán marad és elkerüli a depresszióval fenyegető deflációt és a túlzott lazítás kockázatából fakadó esetleges hiperinflációt is. Ennek a forgatókönyvnek a legnagyobb támogatója az Egyesült Államok (lásd erről 2013. február 13-án publikált írásunkat), aki a jelenlegi status quo fenntartásában a leginkább érdekelt. Ennek ellenére ezt a forgatókönyvet azért tartom kisebb valószínűségűnek, mert ehhez a jelenleg is kezelhetetlennek ítélt államadósság tömeg további intenzív növelésére lesz szükség. Amíg sikerül fenntartani a fejlett világ számára a nulla közeli kamatszintet, addig gyakorlatilag bármekkora adósság állomány menedzselhető és működik a rendszer – a Pénzügyi elnyomás (financial repression) eszköztáráról 2012. áprilisi cikkünkben írtunk részletesen. Ha sikeres lesz ez a forgatókönyv, akkor a XXI. század tízes évei nem az arany fénykorát fogják jelenteni és még az évtized végén is 2000 dolláron belül várható az unciánkénti árfolyam.

Nincs könnyű helyzetben, aki manapság arany befektetésben gondolkozik, vagy a már birtokában lévő befektetése sorsáról szeretne dönteni. Befektetési arany vásárlást olyanoknak ajánlok csak, akik biztosítást szeretnének maguknak kötni az esetleges rossz időkre. Az arany akkor fontos vagyoneszköz a kezünkben, ha baj van. Most relatíve „olcsón” lehet arany biztonságot vásárolni, de arra érdemes figyelni, hogy csak olyan megtakarításból vásároljunk befektetési aranyat, amire 3-5 éven belül nem lesz szükségünk és megtakarítási portfóliónkban az arany részaránya ne haladja meg a 25-30%-ot.

Akik már rendelkeznek fizikai befektetési arany megtakarítással, az ő számukra három megoldás lehetséges:

1. Türelem és kivárás: Ebben a megoldásban biztonságos helyen őrizzük vagy őriztetjük az aranyunkat továbbra is. Hosszú távú biztosításnak tekintjük, aminek a napi árfolyam értékét nem érdemes állandóan követni (ez csak idegesíteni fog bennünket még egy ideig). A megtakarításra érdemes csak aranyként gondolni, pl.: „a széfben van 800 gramm aranyam, ha baj lenne”, nem pedig pénzként.
2. Eladás és veszteségrealizálás: Ezzel a megoldással kiszállunk az aranyból és realizáljuk a veszteséget. Csak akkor érdemes ezt tenni, ha valamilyen szükséghelyzet miatt készpénzre van szükségünk, vagy olyan kiváló üzleti lehetőséget látunk, amely az aranyon elszenvedett veszteségünket gyorsan visszahozza. Eladáskor érdemes a visszavásárlással foglalkozó kereskedőket alaposan körüljárni.
3. Fedezeti ügylet a további árfolyam esés ellen: Ha úgy gondoljuk, hogy az arany ára még nincs a gödör alján és van módunk valamekkora összeget kockáztatni, akkor a meglévő arany készletünkre tudunk tőkeáttétes tőzsdei fedezeti ügyletet kötni. Egy fedezeti short ügylet azt jelenti, hogy egy jövőbeli szállítási időpontra most eladunk aranyat az aktuális áron. Ha az arany ára ezután lefelé mozog, akkor olcsóbban meg tudjuk venni a jövőben teljesítendő mennyiséget, így az árfolyam esésen nyereségünk keletkezik. Ha a short ügyletben akkora mennyiségű aranyat adunk el, mint amennyivel fizikailag egyébként rendelkezünk, akkor az ügylet időtartamára biztosítottuk magunkat az árfolyam mozgása ellen. Tőzsdei arany ügyletet csak olyanok számára ajánljuk, akik tudnak és tudatosan vállalnak kockázatot, illetve kellő idejük van az ügyletek folyamatos követésére.

Lipi Gábor, arany befektetési tanácsadó